A gyulladásos bélbetegségek (IBD) az emésztőrendszer (gastrointestinalis traktus, GI-traktus) ismeretlen eredetű, krónikus gyulladásos betegségei, melyek lefolyására nyugalmi állapotok (remissziók) és fellángolások (relapszusok) váltakozása jellemző.
Két fő képviselője a Crohn-betegség és a colitis ulcerosa. Míg az előbbi kórkép a GI-traktus bármely szakaszán (a szájüregtől kezdve a végbélnyílással bezárólag) kialakuló, az adott szerv teljes falvastagságát érintő, úgynevezett szökdécselő gyulladást takar, addig a colitis ulcerosa leginkább a vastagbéltraktus betegsége, mely szinte minden esetben a végbéltől kiinduló, összefüggő, a bél nyálkahártyáját (mucosa) érintő gyulladásos folyamat. A Crohnbetegek leggyakoribb panaszköre a visszatérő hasi fájdalom, hasmenés, fogyás, és hiányállapotok (pl. vas, B12 -és folsavhiány, osteoporosis) kialakulása. Az esetek 15%-ban a diagnózis felállításakor a betegség sipoly (fistula) képződésével társul, mely leggyakrabban a végbéltáji régiót érintve végbél körüli fájdalom, váladékozás, szövődményes forma esetén fájdalmas duzzanat, azaz tályog (abscessus) formájában mutatkozik meg. Az esetek 5%-ban a betegség szűkületes formában (strictura) kerül felfedezésre, mely hányinger, hányás, étkezés utáni görcsös fájdalomban nyilvánulhat meg. Colitis ulcerosa esetén a véres hasmenés, a gyakori, sürgető, főleg az éjszakai órákban fellépő székelési inger uralja a klinikumot, súlyos esetben szisztémás tünetekkel (pl. láz/hőemelkedés, szapora szívdobogás, súlyos vérszegénység) társulva. Mind a Crohn-betegség, mind a colitis ulcerosa járhat együtt emésztőrendszeren kívüli tünetekkel (extraintestinalis manifesztáció), mint például ízületi és szemészeti bántalmak, bőrtünetek, máj -és epeúti eltérések, ill. pszichés problémákkal (pl. szorongás, depresszió). Az IBD diagnózis felállításában és a betegség nyomonkövetésében a klinikum, a labor vizsgálatok (pl. vérvétel, széklet-kalprotektin) és a képalkotó vizsgálatok (pl. UH, CT, MR) mellett az endoszkópos vizsgálatoknak és a szövettani kiértékelésnek kiemelt szerepe és jelentősége van. A kezelést tekintve a gyógyszeres terápia mellett az endoszkópos és sebészeti beavatkozások szintén fontos szerepet játszanak. Mindezek tükrében elmondható, hogy az IBD gondozása a különböző társszakmák (pl. gasztroenterológus, sebész, radiológus, patológus, dietetikus, pszichológus) szoros együttműködését, komplex megközelítést igényel.